Ideogrammák és Fabula-ciklus

Ideogrammák - workshop

– projektfelelős: Liszkai Tamás és Horváth Fruzsina

Jerzy Grotowski legendás színházi korszakának, a Laboratórium Színház opolei-wrocławi időszaknak egyik jelentős felfedezése volt az ún. IDEOGRAMMÁK megtalálása a színész technikájában. Grotowski állítása szerint a színész munkájának folyamata olyan ideogrammák – hangok és gesztusok – rendszerére épül, amelyek egyetlen jelben számos asszociációt képesek előidézni egy emberi közösség pszichéjében. Ezáltal kapcsolatban vannak egy közösség archetípusaival is. Lényegében olyanok, mint az ókori hieroglifák; dekoratív, művészi jelek, mégsem önálló képek, önmagukban nincsen jelentésük, csak egymás mellé helyezve kapnak értelmet. Kombinációikból azonban épp annyira gazdag nyelvi formák születnek meg, mint amilyen gazdag lehet bármely írott vagy beszélt nyelv. A színészi játék esetében ez a partitúra.

A műhely ilyen ideogrammákat keres a jelentkezők testen és hangon végzett munkájában, hogy létrejöhessen belőle egy rövid színészi partitúra, mely elemi formában számos képzetet tud előidézni azokból, akik érzékenyek és figyelmesek a jelekre. Jeleken keresztül közös nyelvalkotás, mely egyszerre mesterséges és művészi.

Az ideogrammák a bennünk létező formák keresése. Önmegfigyelés és kifejezőkészség. Kapcsolat a test és hang technikai elemeivel és elemi technikáival. És ennyiben kapcsolat emberek közt is: az egyik mindig formál és kifejez, a másik mindig befogad.

Az ideogrammák spontán születnek meg; a rendezésükhöz fegyelem és szabályok kellenek, akár egy nyelvnél.

Fabula-ciklus – rituálék/misztériumjátékok

– projektfelelős: Liszkai Tamás és Punk Mária

A középkori misztérium-játék ciklusok alapján, az Ideogrammák/ Rituálék elnevezésű workshopok keretében dolgoztuk ki a modern hangvételű „Fabula-ciklust”, mely egyfajta kortárs pentateuchusként (a Tóra öt könyve mint biblikus eredet-mítosz és a belőle kibontakozó alaptörvény szerint a rítus és etika viszonyát értelmezendő) szimbolikus-rituális nyelven gondolja újra az emberi kapcsolatok archetipikus vonatkozásait (drámatestként a biblikus-keresztény történetekből, személyekből és szimbólumokból indulva ki), felhasználva tradicionális, akár más vallási környezetből átvett vagy épp szekuláris rituálékat, melyeket kiemel vallási kontextusukból és egy kollektív, objektív hangvételű rituális játékká formál.

Fabula rasa: passió-parafrázis, mely a Názáreti Jézus utolsó három napjában szerepet játszó személyek vallomás-töredékeire épít, profetikus flashback-ekkel;

Fabula matris: Jézus és Mária viszonyának szabad feldolgozása alapján egy anya-fiú kapcsolat ábrázolása; az anyai gondoskodástól szabadulni akaró, de az önállóságra még éretlen ember bukásának bemutatása montázs-szövegekkel;

Fabula patris: Ábrahám és Izsák története alapján az örökséget és hagyományt megtagadó, apja ellen forduló tékozló fiú típus-képe; a nevelés, a hit, a rögzített konvenciók által meghatározott kapcsolat drámája;

Fabula rata: Keresztelő János és Szalomé fiktív történetére épülő férfi-nő-játék, ahol a férfinek választania kell hivatás és szerelem közt, miközben tudja, bárhogy is dönt, nem koncentrálhat a lemondásra és az áldozatra;

Fabula recta: mártírjáték (Jób), ahol a kényszerűen kisemmizett és halálra ítélt ember Isten és környezete előtt is vallja ártatlanságát és büszkeségét;