LISZKAI TAMÁS, performer, tréner, rendező; 1976-ban született Békéscsabán. Tanulmányait Szegeden, Budapesten és Rómában végezte. Doktori disszertációját 2010-ben védte meg ’liturgikus antropológia’ témakörben. 2011 óta tanít a szegedi Gál Ferenc Egyetemen Liturgikát, Ritológiát, Retorikát és Homiletikát. 2004-től Punk Máriával közösen alapítványi projektként létrehozta a Paraliturgikus Kutatások Műhelyét, melynek keretében kortárs misztériumjátékokat dolgoztak ki Fabulák címen, továbbá színészpedagógiai tréningeket szerveztek Szegeden és Budapesten. 2014-ben váltak önállóvá Parastudio – Paraliturgikus és Rituálpedagógiai Egyesület néven. Az egyesület megalakulása óta titkára és projektvezetője, 2021-től elnöke. Színházi workshopokat végzett – többek között – Wrocławban, a Grotowski Institute szervezésében Rena Mireckánál és Zygmunt Moliknál, a Teatr Laboratorium egykori színészeinél; Przemysław Błaszczaknál, a Teatr Zar színész-trénerénél; Párizsban, a Compagnie Les Toupies szervezésében; Modenában Mario Biagininél, a Workcenter of Jerzy Grotowski and Thomas Richards művészeti igazgatójánál és projektvezetőjénél; és Jorge Parente-nál, a Voice and Body Worksession trénerénél (Zygmunt Molik workshopjának örökösénél), Wrocławban és Lisszabonban. Ideogrammák címmel kialakított saját színházi workshopját Jorge Parente ellenőrizte és hitelesítette Párizsban, 2017-ben. 2005 óta tart színészpedagógiai workshopokat a Paraliturgikus Kutatások Műhelye (utóbb Parastudio) szervezésében, 2011-ben és 2012-ben a Thealter – Alternatív Színházi Fesztivállal együttműködésben. 2010 óta a wrocławi Grotowski Institute Open Research University elnevezésű programjának kutatója.

PUNK MÁRIA, a Parastudio - Paraliturgikus és Rituálpedagógiai Egyesület elnökhelyettese és projektvezetője; drámapedagógus. Grotowski és Sztanyiszlavszkij színházi módszertanának összehasonlító elemzéséről írt szakdolgozata átdolgozva és kibővítve könyvben is megjelent 2009-ben, az UNESCO Grotowski-évében, az Alapvetés c. tanulmánykötetben. Szegeden a Parastudio színházi műhelyeinek egyik projektvezetője; színjátszó és rendező. Dolgozott együtt Wrocławban Przemysław Błaszczakkal és Ewa Pasikowskával, a Grotowski Institute keretei közt működő Teatr ZAR színészeivel, valamint Rena Mireckával, a Laboratórium Színház egykori színészével, színészpedagógusával, trénerével és nemzetközi hírű alkotóművészével, és a Laboratórium Színház másik kiváló nemzetközi hírű alkotóművészének, Zygmunt Moliknak az asszisztensével, Jorge Parentével. Részt vett Párizsban az ESCAPADE Liberté Mobilité által szervezett szakmai konferencia keretében a Sabine D'Halluinn és Nicolas Mège (La Compagnie Les Toupies) által vezetett színésztréningen, valamint az olaszországi Modenában Mario Biagininek, a Workcenter of Jerzy Grotowski and Thomas Richards korábbi művészeti vezetőjének a workshopján.

Amatőr színjátékos munkát 2001 óta folytat, mint színész és rendező; ezzel párhuzamosan kísérleti színjátékos gyerekcsoportokat 2010 óta vezet Kisteleken. Rituális módszertanát átvette a békéscsabai Savio Szent Domonkos Katolikus Általános Iskola is, drámaszakkör keretében. 2014-től Rituálpedagógiáját a szegedi Gál Ferenc Főiskolán is tanította. Alternatív, de az ősi törzsi rítusok, a görög színház és a középkori misztériumjátékok hagyományait követő rituális mozgásközpontú drámapedagógiai módszerét óvodás és kisiskolás gyermekek életkori sajátosságainak figyelembe vételével dolgozta ki, Jerzy Grotowski színészpedagógiájára, ill. színházi tréningjeire építve.

A témában megjelent könyvei: Rituális technikák a színházpedagógiában – Bevezetés a rituálpedagógiába, Szeged, Bába Kiadó 2012. 230 o.; A rituális kompetencia – Tanulmányok, játékok és gyakorlatok a rituálpedagógia módszertanához, Budapest, Szent Gellért Kiadó 2016; 408 o.; Testábécé a rituálpedagógiában, Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem - L’Harmattan Kiadó, 2022. 108 o.

SZIGETI BÁLINT, Szabadbölcsészet BA ELTE. Érdeklődése középpontjában a kijelölt terek anyagisága és a rituális tudatállapot áll. Így fordult Grotowski és a laboratóriumi színházi működés felé és dolgozik benne évek óta. Egyetemi évei alatt az Eltén létrehozott egy kutatócsoportot és azóta is velük együtt dolgozik; 2022 júniusában mutatták be első előadásukat Égnehéz címmel. Dolgozott együtt Sardar Tagirovsky-val, Liszkai Tamással és Rideg Zsófiával, valamint a Kelet-Nyugati Alkotóműhellyel, aminek jelenleg is aktív tagja. 2021 telén Lengyelországban első kézből tanulmányozhatta Jerzy Grotowski módszereit, a wroclawi Grotowski Intézetben egy rezidencia program keretében, mentora Jaroslaw Fret, az intézet igazgatójának a támogatásával. A Wroclawban tapasztalt színházi működés megerősítette benne a felhalmozott tudásanyag terjesztésének fontosságát a hazai közegben.

SZÉKHELYI DÁNIEL, Színész és színészpedagógus; 1991-ben született Budapesten. A szegedi bölcsészkar elvégzése után, ahol több, az egyetemi élethez köthető színházi kezdeményezésben dolgozott, tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Egyetemen folytatta, prózai színházrendező szakon. Figyelme a rituális színházi formák felé fordult, így került a Parastudioba, Liszkai Tamás színházi laboratóriumába, ahol találkozott Zygmunt Molik és Jerzy Grotowski szemléletével. Ezirányú tanulmányait a lengyelországi Wrocław-ban mélyítette Jorge Parente-tal, akivel többször dolgoztak együtt a mester nemzetközi csapatában, Portugáliában. Évekig tevékenykedett Sardar Tagirovsky mellett, hazai és külföldi színházakban egyaránt.  Magyarországon Szigeti Bálinttal indították el laborcsoportjukat, ahol Mihail Csehov, Molik és Grotowksi módszereit továbbgondolva folytatják színészpedagógiai kutatásaikat. 2022-ben abszolvált  a Károli Gáspár Református Egyetem színháztudományi mesterszakán.  Színészmesterséget tanít a K30-ban, Erzsébetváros művészeti szakgimnáziumában. Emellett színészeknek és színházon kívüli csoportoknak tart csapatkohéziós tréningeket.  Színészként a Parastudio mellett a Kelet-Nyugati Alkotóműhely társulatának is oszlopos tagja, valamint játszik a frissen megalakult Epic Theater Company-ben.

„Számomra a színház a figyelem tere. Gyerekkorom óta lebilincsel ennek a térnek a sűrűsége, hatóereje. Azt gondolom, hogy ez a gyökeresen analóg tér lehet a túlélés kulcsa ebben az elidegenedett digitális apokalipszisben.”

HORVÁTH FRUZSINA, tizenéves kora óta foglalkozik színházzal. Figyelme a kezdetektől fogva a színésztréningek és a most fizikai színház néven emlegetett előadás-létrehozás felé fordult.

Részt vett a legendás Petőfi Rock 1987-es veszprémi felújításában, ezen folyamat során találkozott Paál Istvánnal, aki alapvetően határozta meg a színházhoz való viszonyát. A későbbi közös munka során fordul érdeklődése Grotowski módszere felé.  A 90-es évek közepétől a színpadi munkát kicsit háttérbe szorította a tanítás. Ekkor kezdődött az az organikus hanggal kísérletező munkafolyamat, amely a mai napig tart. Mind drámatanárként, mind beszédtanárként keresi azokat a metódusokat, amelyekkel a hang nemcsak visszaállítható eredeti rezgésterjedelmébe, de a megtanult tudatos irányítás által komoly eredményeket képes elérni mindennapi beszédhelyzetekben és életvezetésben is.

A Parastudio - Paraliturgikus és Rituálpedagógiai Egyesület titkára és projektvezetője, jelenleg a Tan Kapuja Buddhista Főiskola hallgatója. Együtt dolgozik Sardar Tagirovsky-val, és tagja a Budapesti Anarchista Színháznak.